A koronavírus okozta betegséggel összefüggésben gyakran halljuk a „járvány” és a „pandémia” vagy „világjárvány” kifejezést. A járványok és pandémiák azonban nem újkeletű jelenségek. A járvány kifejezést akkor használjuk, ha egy bizonyos fertőző betegség korlátozott területen és időszakban fordul elő, ami nem ritka. De már világméretű és időkorlát nélküli pandémiák is előfordultak jóval a COVID-19 előtt. Ralph Högerrel és Henrik Eßlerrel, a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Orvosi Központ (UKE) Orvostörténeti és Etikai Intézetének munkatársaival most visszatekintünk a pestisjárványok hosszú történetére, hogy megtudjuk, miként kezelték a járványokat és a pandémiákat a különböző korokban, és milyen párhuzamok állíthatók fel a jelennel kapcsolatban.
A pestis a világtörténelem egyik legpusztítóbb fertőző betegsége. Századokon át számos pestisjárvány és pestis világjárvány lépett fel, visszatekintve azonban nem világos, hogy mindegyiknek ugyanaz volt-e a kórokozója.
A Yersinia pestis nevű kórokozó által okozott bubópestis a XIV. század közepén tombolt a legpusztítóbban. A fekete halálként ismert betegség csak Európában mintegy 50 millió életet oltott ki.1
Különösen fontos: „A különféle járványok és pandémiák közös ismérve, hogy a szállítási útvonalak mentén terjedtek” – mondja Henrik Eßler. Ennek megfelelően a XIV. században is a kereskedelmi utak mentén terjedt a pestis, különösen a forgalmas kikötőket érintette, például Hamburgot. A járvány megfékezése érdekében különböző intézkedéseket alkalmaztak, például a fertőzött és gyanús személyek elkülönítését, illetve a város- és országhatárok katonai lezárását.
A sírásók feladata volt a pestis számos áldozatának összegyűjtése és eltemetése.
A himlő sem egyszeri betegség volt, hanem évszázadokon át ismétlődő helyi és regionális járványok formájában tört ki. Ma már nehéz utólag megállapítani, hogy összesen hány ember halálát okozta. Azt azonban tudjuk, hogy csak a XX. században világszerte több mint 300 millió életet követelt a himlő.2
Különösen fontos: Az emberre veszélyes himlővírusokat 1980. május 8-a óta felszámolták, ami egyedülálló eredmény az orvostudomány történetében. „A himlő volt az első nagy betegség, amit védőoltással jelentősen visszaszorítottak” – magyarázza Henrik Eßler.
Ennek alapjait Kínában és a Közel-Keleten teremtették meg. Itt a himlőoltás korai formáját, az úgynevezett inokulációt alkalmazták, amelynél a kelések tartalmát szisztematikusan átadták az emberek között.
Végül a nyugati világban Edward Jenner oltási módszere hozott áttörést: 1796-ban egy kísérletben tehénhimlővel fertőzött meg egy fiút. Felfedezte, hogy a betegség leküzdése után a fiú immunis lett a sokkal veszélyesebb emberi himlővel szemben is.3 Ma ezért használjuk a „vakcina” szót: Jenner a „vacca” szóból alkotta, ami latinul tehenet jelent, mivel védőoltásának alapanyaga nem az emberi himlő, hanem a tehénhimlő kórokozója volt.
A védőoltással végre sikerült legyőzni a himlőt. „Ebben a folyamatban az állam és az egészségügy egyre jobban összeforrt. Körülbelül 1800 óta fejlődik az orvosi statisztika, így az állam tudta, hányan haltak meg, hányan élték túl a betegséget, és mennyire lettek betegek” – mondja Ralph Höger. Az oltásokat is monitorozták, és 1807-ben Bajorország volt az első német állam, ahol bevezették a kötelező védőoltást. Azonban a vakcinációra vonatkozó törvényes felhatalmazást egy oltásellenes mozgalom kifejlődése is kísérte. Már akkor is szárnyra kaptak bizarr összeesküvés-elméletek, egyesek például attól féltek, hogy az oltás legalábbis részben tehénné változtatja őket.
A kolera a XIX. században kezdett terjedni Európában. Többek között Hamburg is erősen fertőzött lett: a városban 1892-ben több mint 8000 ember halt meg egy nagyobb járványban.4
Különösen fontos: A ma ismert lezárások eleinte nem léteztek Hamburgban, éppen ellenkezőleg. „Az emberek féltek a kereskedelem visszaesésétől, ezért megpróbálták a szőnyeg alá söpörni a témát, még akkor is, amikor a járvány már javában tombolt” – magyarázza Henrik Eßler.
Csak akkor sikerült véget vetni a kolerának, amikor Robert Koch orvos és a mikrobiológia társalapítója (1843. december 11 - 1910. május 27.) Hamburgba utazott a porosz egészségügyi minisztérium megbízásából. Sikerült kimutatnia a koleráért felelős baktériumot, és hatásos ellenintézkedéseket hozni. Ezekbe a szigorú higiéniai szabályok mellett beletartozott az is, hogy hajóellenőrző állomásokat telepítettek a hamburgi kikötőbe, hogy megakadályozzák a betegség terjedését. Az egyik ilyen állomást a koleraszakértő Bernard Nocht vezette, aki Robert Koch tanítványa volt. A járvány után további intézkedéseket vezettek be Hamburg higiéniai körülményeinek javítása és a jövőbeli járványok megelőzése érdekében. Kiépítettek egy ivóvízszűrő rendszert, és kikötői orvost alkalmaztak. Bernard Nocht 1893-ban elfogadta ezt az állást, ő felelt a hajók egészségügyi és higiéniai ellenőrzéséért.
Hordószállító talicskákról osztották a forralt vizet Hamburg lakosainak.
A spanyolnátha 1918 és 1920 között tombolt, és ezalatt a viszonylag rövid időszak alatt világszerte 27-50 millió emberéletet követelt.5 Az influenzavírus okozta, bár ez csak később vált ismertté. „A vírusokat igazán csak az 1930-as évektől tudták kimutatni” – magyarázza Henrik Eßler. „A kutatók csak a baktériumokat tudták kimutatni, csakhogy a spanyolnáthát nem baktériumok okozták.”
Különösen fontos: Itt ismét meglepő párhuzamokat találunk, mivel a spanyolnátha elleni intézkedések hasonlóak voltak a mai koronavírus-szabályokhoz. Az Egyesült Államokban például gyakori kézmosást és arcmaszk viselését ajánlották.
Már a spanyolnátha idején is viseltek arcmaszkokat.
Becslések szerint a HIV vagy AIDS világszerte csaknem 35 millió emberéletet követelt – eddig. A HIV/AIDS világjárvány még korántsem ért véget. Csak 2020-ban 1,5 millió új fertőzöttet regisztráltak.6
Különösen fontos: Itt egy másik fontos ellenintézkedésnek van szerepe: „Az egészségügyi oktatás rendkívül hatékony eszköze a járványok elleni küzdelemnek” – mondja Ralph Höger. Ide tartozik a védőintézkedésekkel kapcsolatos információk lakosság körében történő terjesztése is, például egészségügyi oktató kampányok keretében.
Piros szalag - a figyelemfelhívás és a HIV vírussal élők támogatásának jelképe.
És mi a helyzet ma? Jelenleg egy újabb globális világjárvány közepén vagyunk. Több mint 4,5 millióan veszítették életüket a COVID-19 miatt.7
A mostani koronavírusjárvány korunk egyik legnagyobb kihívása. Mindazonáltal a múltbéli pandémiák és járványok történetének áttekintéséből látszik, hogy egyre többet tudtunk tanulni a tapasztalatainkból. Egyvalami tehát biztos: legyen szó egészségügyi oktatásról, védőintézkedésekről, például arcmaszkokról, védőoltásokról vagy olyan higiéniai intézkedésekről, mint a kézfertőtlenítés, a történelem során még sosem voltunk ennyire jól felkészültek egy új világjárvány elleni küzdelemre.
Együtt a pandémiák és járványok ellen.
Szakértők:
Ralph Höger társadalomtörténész, a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Orvosi Központ Orvostörténeti és Etikai Intézetének tudományos munkatársa. Disszertációjában „A gyógyítás pszichiátriai megértése (1840-1914)” című témával foglalkozik a württembergi pszichiátria példáján keresztül. További kutatási területei a megismerés története, a történelem didaktikája, valamint a történettudomány elméletei és módszerei.
Henrik Eßler társadalom- és gazdaságtörténész, a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Orvosi Központ Orvostörténeti és Etikai Intézetének tudományos munkatársa és a Hamburgi Orvostörténeti Múzeum kurátora. Disszertációjában „A betegség megformálása. A betegségek szobrászati mintázásának szakmai története” című témával foglalkozik. További kutatási területei az orvostudomány vizuális és anyagi kultúrája, a higiéniai diskurzusok és a biopolitika a városfejlesztésben, valamint az egészségügyi szektorban végzett foglalkozástörténeti kutatások.
